„Lehet igazad… vagy lehetsz boldog.”

 

Ez a gondolat nem egyszerű bölcsesség.

Ez egy belső konfliktus lenyomata.

Bennem erős az igazságérzet. Gyorsan felismerem, ha valami nincs rendben, ha egy helyzet torzul, ha valaki túllép egy határon.

Ez az egyik legfontosabb belső erőforrásom. Ugyanakkor ma arra is ráláttam, hogy ez az erő, ha nem kíséri önreflexió kapcsolati veszteségeket is okozhat.

Az emberi lélek ugyanis nem vitákban gyógyul, hanem kapcsolódásban.

Amikor ragaszkodom az igazamhoz, az gyakran egy mélyebb szükséglet szól

a megértéstől, az elismerésről a biztonságról.

 

De ha ezt nem tudom tudatosítani, akkor a „nekem van igazam” harca elzárhat attól, amire valójában vágyom.

 

Ma egy mese segített ezt megérteni.

És hálás vagyok ezért.

 

Mert az érzelmi érettség ott kezdődik, amikor képes vagyok feltenni magamnak a kérdést:

most a győzelemre van szükségem vagy a kapcsolódásra?

Ez a különbség a feszültség és a belső béke között.

És ma egy kicsit közelebb kerültem a békéhez.